Múltkor jogász társaságba keveredtem. Ez egy biológus számára akár sokkoló is lehet:) Én azonban gyakorlott ember lévén a magam egyszerű módján tartottam a lépést, ami időnként még szórakoztató is lehet, tekintve, hogy a jogeseteket emberek produkálják, és nincs is szórakoztatóbb, mint az emberi psziché rögös útjait, csavaros működését fürkészni!

A társaságban volt egy lány, akit csak ez alkalommal ismertem meg. Az est vége felé, egy túlzsúfolt hatos villamoson tette fel a kérdést, hogy én mivel is foglalkozom. Én vigyorgó képpel előadtam, hogy biológus vagyok, illetve azt hiszem ezúttal már molekuláris biológust mondtam. Itt általában megáll a kérdezősködés, de itt most volt idő is, érdeklődés is...

Én pedig ettől majdnem teljesen lefagytam... Ablak bezár, kilép, újraindít...:)

Hogy pontosan mit is csinálok? Hogy is magyarázzam? Hol is kezdjem? A gimnáziumi biológiai oktatás mélysége, színvonala sajnos arra készteti az embert, hogy valahova nagyon az elejére menjen vissza a történetnek... Na de mégsem magyarázkodhatok egész este!!

És ekkor drága életem párja, akinek jogászsága ellenére van rálátása a dolgaimra, közölte, hogy géneket manipulálok. A hatás nem maradt el. Egyrészt bennem megfogant a gondolat, hogy valóban, tulajdonképpen egy kívülálló szemével nézve igenis csinálok ilyet. Másrészt a gének manipulálása mint olyan, felkapott téma, mindenki tud hozzászólni. Így a jövőben a "Mivel foglalkozol?" kérdésekre adott ezen új válaszom után nem lesz várható egy kis bamba csend, amely bamba csendet én azzal szoktam kitölteni, hogy találgatom: vajon milyen hatást váltottam ki. Egy elvont, zárkózott tudós képe villant fel benne? Esetleg egy negyedéve látott tévéadás ugrik be neki, ahol egy kutató jogászhoz képest nem éppen cicerói magasságokban próbálja elmagyarázni kutatása értelmét? Furcsa szavak, cél nélkülinek tűnő zagyvaság, gyakorlati haszon nélkül?

Ezek lehet, hogy mind butaságok. Nincs is bamba csend, illetve van, de csak afféle megszokott csend. Amíg egy átlagos esetben az emberek kitalálják, mi legyen a következő mondatuk.

Lehetséges, hogy minden szakma egyformán idegen a másiknak. Egy kis csendet tartunk, hogy befogadjuk a másik világát.

De nem hagy békén a kérdés: vajon ilyen gondolatokat írnék le akkor is, ha a válaszom könyvtáros, informatikus, esetleg közgazdász lenne?